2014. 04. 27.
A holokausztról gyerekeknek 2.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
 
Naplók

A naplók közül a legismertebb Anna Frank naplója. Jelenleg is kapható harmadik kiadása, de a középiskolába lépőknek mindig is egyik kedvenc olvasmánya volt, s akár saját, akár könyvtári példányt olvastak, a napló kézről kézre járt. Bemutatásakor inkább csak tényekre szorítkozom, hiszen oly sokan ismerik.

Anne Frank 1942. június 12. és 1944. augusztus 1. között vezetett naplót. Könyvet akart írni a háborúról, arról, milyen is volt Hollandia a német megszállás idején. Naplójában szerelemről, családi veszekedésekről, olvasmányélményekről számol be, a "Hátsó traktus" mindennapjairól. A "Hátsó traktus" lakóit, a rejtőzködő Frank családot és barátaikat minden bizonnyal feljelentették. 1944. októberében Anne a Lüneburger Heidén lévő bergen-belseni koncentrációs táborba került, ahol 1945 telén tífuszjárvány tört ki, s nem egészen tizenhat évesen életét vesztette.

A jelenlegi forgalomban lévő kiadás a napló csorbítatlan szövegű, teljes kiadása, amely Otto Frank (az édesapa) halála után jelent meg – a kilencvenes évek elején – holland nyelven, s ezt fordította le Bernáth István.

Anne Frank naplója alapján színdarab is készült (Albert Hackett és Frances Goodrich 1956-ban a The Diary of Anne Frank című színművükkel jutottak világhírnévhez.) Melissa Müller Anne Frank naplójából kiindulva archívumokat, sok száz levelet, hivatali és rendőrségi jegyzőkönyvet tanulmányozott át, felkutatta a családi és történelmi vonatkozású fényképeket. Kutatásainak eredményét Anne Frank, egy lány élete című munkájában olvashatjuk. A könyv utószavát Miep Gies, a Frank család bujtatásában kulcsszerepet játszó jó barát írta.

 
*

Egy másik kislány, Marija Rolnikaite alig tizennégy esztendős, mikor a német hadsereg elözönli Litvániát.  Ő is naplót írt. Minszkben a németek gettókat állítottak fel, dolgoztatták a zsidókat és fokozatosan pusztították el őket. A tömeges kivégzéseket "akcióknak" nevezték. A gettó foglyainak jelentős hányadát – sok ezer embert – Vilniustól nem messze, a Paneirai hegyen végezték ki. Marija naplójának különösen értékes részei azok, amelyekben a gettóbeli életről számol be.

A napló első füzetét félelmet nem ismerő tanára őrizte meg. A későbbi feljegyzéseket emlékezetből rekonstruálta a felszabadulás után a már tizennyolc éves Marija. Jelenleg a naplót nem lehet kapni a könyvesboltokban, és csak nagyobb könyvtárakban lelhető fel.

 
*

Szintén csak könyvtárban található meg egy kisfiú naplója is. Dawid Rubinowicz (1928 –1942?) naplója véletlenül került elő 1957 augusztusában. A lengyel kisfiú tizenkét évesen, 1940 márciusában kezdett naplót írni. Szép lengyelséggel, jellegzetesen vidéki nyelven ír, naplójegyzeteiben helyet szentel a falusi élet mindennapi eseményeinek. A kis Dawid a krajnói elemi iskolába járt, s 1939-ben azzal fejezte be a hatodik osztályt, hogy a hetedikbe léphet. Soha többé nem ment iskolába. Nem élhette a korabeli fiúk életét, mert zsidó volt. 1942 szeptemberében vitték el valamelyik megsemmisítő táborba.   

Magyartanárok segítségére is válhat Hosszú Gyula 2002-ben megjelent tankönyve, melynek címe: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Ebben a könyvben – többek között – jól kiválasztott, tematikusan is rendezett és történelmi magyarázatok közé beillesztett naplórészletek is olvashatók (nem csak áldozatok naplói), köztük egy olyan magyar túlélő naplójának részleteivel, amely most jelent meg nyomtatásban először. A fent említett két naplót azért állítottam párhuzamba Anne Frank naplójával, mert szintén gyerekek írták, s talán nagyobb hatással is vannak a gyerekolvasókra.  

 
*

Itt említem meg a Lauder Javne Iskola Judaisztikai Archivumának kiadásában megjelent Weinmann Éva naplóját – a magyar Weinmann Éva kislányként kezdi naplóját 1941-ben.  Szintén magyar napló a Lauder-könyvek sorozatból Kiss László Auschwitzi naplója.

Pusztán a teljesség kedvéért említem meg a Mimikoko illegális élete című könyvet. Gyerekeknek szánt könyv, a K. u. K. Kiadónál jelent meg, és műfaját tekintve valójában inkább visszaemlékezés, mint napló. Sajnos a kiadó semmiféle jegyzettel, elő- avagy utószóval nem látta el a kiadványt, így Cserépfalvi Kati történetét olvasva az embernek gyakran hiányérzete támad, s a könyv olvasása olyan "nyomozás" megkezdésére készteti, amire egy gyerek – nem is kárhoztathatóan – aligha képes és hajlandó.

 
Egy képregény

Külön kategóriaként kell megemlítenem a Maus című képregényt. A Maus egy Amerikában élő auschwitzi túlélő visszaemlékezése, amelyet New Yorkban mond tollba a fiának. Ennek alapján nem lenne különleges a történet, hiszen olvastunk számos hasonló visszaemlékezést. Különlegessége abban áll, hogy Art Spiegelman, a lengyel zsidó túlélő fia nem egyszerűen leírta a hallottakat, hanem – grafikus lévén – képregényben megrajzolta az eseményeket és a máig ható traumákat. Így lett a Maus a máig egyetlen Pulitzer-díjas képregény. További különlegessége, hogy állatok képében személyesíti meg a zsidók, a nácik és a lengyelek életét – és halálát.

Ezt a képregényt egyáltalán nem tartom gyerek kezébe való olvasmánynak, viszont kétségtelen tény, hogy éppen képregény volta miatt valószínűleg többen vették-veszik kezükbe, mint néhány fent említett regényt.

Orbán Katalin irodalmár a következőképp fogalmazott a Maus bemutatóján:

"A Maus jónéhány tabut sért meg már a puszta formájával. Tragikus történelmi traumát ábrázolni abban a mûfajban, ahol olyanokat szoktak írni, hogy Bang! és Puff! – ráadásul kis felhőcskébe?? Keverni az állatmese fikcióját az igaz történettel, a dokumentumokkal? Sőt, állatként ábrázolni az embereket épp egy olyan történelmi helyzetben, amikor az emberi mivoltukat kérdőjelezték meg? Nincs ezzel valami baj? Ismeretlenül, látatlanban nehéz elmagyarázni, hogy miért nem baj – ha a képregényt úgy írják, úgy rajzolják, mint a Maust, akkor nem baj."

Nem a képregényforma miatt gondolom magam sem, hogy "baj" volna, ha a gyerekek olvassák. Spiegelman – ahogy Orbán Katalin fogalmazott – "nagyon komolyan veszi az ábrázolás felelősségét". A baj ott és akkor van, ha egy gyerek, szuperhősökön edződött képregény-olvasási stratégiáit mozgatva szembesül mondjuk egy anya öngyilkosságának, fia depressziójának és szuperhősöknél fel nem merülő létkérdéseknek képszerű ábrázolásával, úgy, hogy ezekkel a kérdésekkel talán más formában sem találkozott még.

Hasonlóképpen baj, ha például a koncentrációs táborokról csak a Mauson keresztül kap képet: a Maus ugyanis meglepő mértékben torzít: sajtok, kolbászok, tojások járnak kézről-kézre, mintha a túlélés csak ravaszság kérdése lett volna.

A megoldás természetesen nem a kíváncsiságot fokozó tiltás: tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekeket érdekli ez a kiadvány, s nekünk, felnőtteknek kell felvállalnunk a feldolgozás felelősségét.


 

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés